Minden évben megemlékeznek a Dráva-menti csaták áldozatainak tiszteletére. Május 3-án, a 74. évforduló alkalmából a koszorúzással és múltidézéssel teli pravoszláv szertartáson a Bolgár Hadi Veteránok Szövetségének tagjai, a Dráva-menti csaták túlélői, a Bolgár Honvédelmi Minisztérium képviselői, a dandártábornok, a katonai és a légügyi attasé, bolgár nagykövetség képviselői, illetve a bolgár nemzetiségi önkormányzatok elnökei vettek részt. A várost Baksai Endre Tamás polgármester és Remmert Ferenc alpolgármester képviselte.

A Dráva-menti csaták voltak a legnagyobb áldozatokkal járók a bolgár hadsereg számára. A legtöbb bolgár katona és parancsnok Harkányban nyugszik, információk szerint 1439 harcos és tiszt, akik túlnyomó többségét a legnagyobb offenzívában ölték meg 1945. március 6 és 22 között.

Az első bolgár hadsereg a második világháborúban ebben a térségben vívta legvéresebb harcait. A szovjetek elhatározták, elfoglalják a Tenkes-hegyet, ahol német állások voltak. A bolgárok délről, a Dráva felől indították a támadást, ám mivel komoly volt az ellenállás és a veszteség, vissza akartak vonulni, ezt az szovjetek úgy állították meg, hogy hátulról tűz alá vették a bolgárokat.

„A Szovjetunió 1944. szeptember 5-én hadat üzent Bulgáriának és Vörös Hadsereg betört az országba. Az új kormány kivonta a bolgár csapatokat az 1941-ben visszaszerzett területekről és hadat üzent Németországnak, így Bulgária a szövetségesek oldalán folytatta szerepvállalását a világháborúban. Ezért vehettek részt egyes bolgár alakulatok a magyarországi harcokban. A Dráva menti győzelem ugyan emelte a bolgár hadsereg tekintélyét, de a veszteségük sem volt kevés. 1614 katona esett el és 2500 sebesült meg. A Magyarországon lezajlott hadműveletek során összesen 3370 bolgár katona vesztette életét.

A bolgár katonák nem tekintették ellenségnek a magyar katonákat és a lakosságot. A monográfiák bizonyítékul szolgálnak, hogy két sokat szenvedett nemzet fiai akkor is képesek voltak az emberi szóra, amikor körülöttük a háború tüzes forgószele süvített, emberek tudtak maradni az embertelenségben. Férfiak voltak, akiket egymással szembe fordított a világpolitika. De emberek maradtak a legnagyobb viharban is, akiket olyan ősi emberi értékek tartottak össze, amelyek történelmünkben, a két több mint ezer éve európai bolgár és magyar nép életében nem először látunk felbukkanni. Hiszen történelmi időkben és az első világháborúban, de napjainkban, a NATO-ban is szövetségesként állnak egymás mellett.” – hangzott a megemlékező beszédben.